Ez egy cikk és nem videó, ami nem véletlen. Amit hirtelen felindulásból kiadtam volna magamból videós formában, azt nem ette volna meg egyetlen videós szolgáltató robotja sem, maximum akkor, ha 5 perc folyamatos sípolás a kommentár, töménytelen mennyiségű vizuális, amorf artikuláció kíséretében.
2 hónap alatt 3 ezer kilométer. Ennyit tettem az általam június 30-án újonnan vásárolt 50ccm-es Vespa Primaverába.
Készült róla Budapest-Balaton videó, amit elsősorban a hangulat és a kalandvágy szült. Sokaknak tetszet, talán leginkább a hangulata miatt. Örülök, ha sikerült átadni az érzést.
Igen, a jó időben érdemes kiszakadni a karosszériából és megtapasztalni máshogyan a közlekedés élményét. Igen, élményét!
Egyszer Talmácsi Gábor (Talma) mondta nekem egy közös interjúnkat követően az ATV székház előtt, hogy ő imád vezetni és motorozni. Neki minden út egy élmény, ezért nem idegeskedik. Érdemes ezen elgondolkodni, hogy mivé váltál a jogsid megszerzését követő években.
Meséltem városi tapasztalatokat is ebben a videóban, sőt a rendőr is megállított már.
Összefoglalva: A 3 ezer kilométer alatt (ebből kb. 2 ezer Budapest külváros és belváros is).
Attól függetlenül, hogy 1-2 buszvezető, főként kényszer szülte okokból (jöttek szemből) rámhúzta a kormányt és enyhén fékeznem kellett, hogy ne sodorjon le az útról, különösebb veszélyes helyzetem nem volt, ami feltehetőleg a kezdő óvatosságomnak is betudható.
Ez az érzés és állapot egészen máig, augusztus 31-ig tartott.
Mai napon ugyanis az Üllői úton, a centrum felé haladva az Ecseri úti kereszteződést követően
konkrétan éreztem, hogy találkoztam azzal a fajta figurával, aki a – ránézésre – 15 éves Volvojában ülve érkezett meg mögém abban a tudatban, hogy a sáv az övé és ezt mindenáron meg is mutatja.
Ezen a ponton őszinte leszek: Nem maradt más nekem, csak a fröcsögés…. Motoron ugyanis nem igazán kezded el a fedélzeti kamerás macerát, amit többnyire akciókamerás formában szoktak a sisakra rögzíteni az elvetemültebb kollégák. (talán nekik van igazuk)
Aki robogózik/motorozik/segédmotor kerékpározik, az tudja, hogy a rettenetes minőségű utak leginkább a jobb oldalon a legszarabbak. Ennek egyszerű oka, hogy arra folyik le a víz és a négykerekű járművek azt a vályút teszik tönkre leginkább és leggyorsabban.
Emiatt akkor is a sáv közepén próbálsz haladni, ha csak 50-nel tudsz menni az smkp-val, mert ha nem így teszel, akkor sajnos 3 percenként fogsz elesni és elmegy tőle a kedved, hogy csökkentsd az undorítóan nagy forgalmi terhelését a városnak. Tehát garantáltan és villámgyorsan fogsz bekötött fejjel visszaülni az autóba, ha még megteheted…
Esetünkben nem ezért haladtam egyébként középen, hanem mivel elválik kétfelé a sáv, jeleztem, hogy balra tartok és nem a Népliget felé, azaz NEM a híd mellé (irányjelzővel is). Igen, te Tahó, ezért mentem középen!
Történt hát, hogy mertem a külső sáv közepét használni kb. 48-cal, ami vélhetőleg őrjöngő rohamot válthatott ki a szakadék Volvo rosszindulatú sofőrjéből. Sajnos nem vettem ezt a tükörben észre és talán ez volt a legnagyobb hiba! Tudom és alkalmazom is, hogy szinte többet nézek a tükörbe, mint előre. Mindig szeretem tudni, hogy mi történik körülöttem. Ez egy egészséges kíváncsiság.
Most pont nem ezt tettem és kifogtam őt, a tahó állatot. Emiatt érhetett az a meglepetés, hogy amint mellém ért 2 centire, konkrétan rámhúzta a kormányt, gondolván… menekülj paraszt…
Szerencsére volt hová menekülnöm, mivel a saját sávom mellett még a bringasáv is mellettem volt (amit valami furcsa oknál fogva smkp-val sem használhatunk, pedig egy fokkal jobban ki lenne használva)
Ahogy az lenni szokott, a Nagyvárad téren nyilván utolértem, hiszen ezek a fatökű figurák képtelenek megérteni, hogy semmi jelentősége annak, hogy 64-gyel mész – főleg 20 másodpercen át – , vagy 48-cal. Lényeg, hogy ő megmutatta.
Adrenalinnal felöntött aggyal érkeztem meg mellé. Persze ott állt a sorban a sunyi pofájával, a kanyarodósávban. Nyilván az összes létező elegáns és kevésbé emberi igazságosztás lepörgött a fejemben mire melléértem, de sajnos csak annyi tellett tőlem, hogy eltorzult arccal, szánalmasan elküldjem a jó büdös k….. a..ba és nemzetközi jelzésekkel illessem. Utólag még 30 percig azon agyaltam, hogy ez roppant proli volt és inkább mást kellett volna tennem, de ilyenkor idegbe vagy és előjönnek a legprimitívebb ösztönök.
Változás? Lesz-e? Mikor várható?
Amíg a körülötted közlekedő csak egy újabb probléma a fejedben a hiteleid (sajnos nekem is van bőven), meg a kifizetetlen számláid után, addig ez nem fog változni!
Ki kéne őt szűrni a forgalomból? Igen! Mással is megteszi ezt? Igen! Feljelenteném? Igen!
Végre egyre többet beszél -rajtunk kívül – más is a médiában és közéletben arról, hogy a legnagyobb probléma a közlekedésben a pszichológiai alkalmatlanság. Bizony így van, de, hogy erre mi lesz a bevált megoldás egy olyan országban, mint hazánk, azt csak a jó ég tudja.
VÉGRE: Egyre inkább szó van róla, hogy pszichológiai vizsgálathoz kötnék a jogosítványszerzést
Országos Rendőr-főkapitányság
A biztonságosabb közutakért…
2022-ben oldalunk nyerte meg
“AZ ÉV PÉLDAÉRTÉKŰ KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÓJA” díjat
