Van az a pont, amikor az ember már nem is a szabályszegésen húzza fel magát. Nem azon, hogy valaki hibázik. Hanem azon a hideg magabiztosságon, amivel egyesek úgy viselkednek az utakon, mintha mindenki más statiszta lenne az ő kis egószínházukban.
Az első jelenet Zuglóban pontosan erről szól. Egy BMW-s mutatja be a tahóság mesterfokozatát, teljes természetességgel.
A furgon utasa vélhetően nevelő szándékkal intéz hozzá pár „kedves” mondatot, de már az első másodpercekből látszik: itt nincs mit nevelni. Nem zavartatja magát, nem gondolkodik el, nem kapcsol. A reakció nem szégyen, nem visszavonulás, hanem még több arc.
A második eset Nagytétényben játszódik, egy körforgalomban. Az a hely, ahol elvileg a figyelemnek, az alkalmazkodásnak és az előrelátásnak kellene dominálnia.
Ehhez képest egy autós úgy dönt, hogy a körforgalom közepén előzi meg a motorost. Nem azért, mert vészhelyzet van. Nem azért, mert eltévedt. Egyszerűen csak siet. A motoros ráadásul nem is akart az első kihajtónál lemenni. Csak egy hajszálon múlt, hogy nem lett belőle súlyos baleset.
A harmadik eset Esztergom-Kertvárosban, a Kesztölci úton történt.
A kamerás autó mögött nagy sebességgel érkező furgonos eldönti: Levágja a lámpás kereszteződést, átlépi a záróvonalakat, a szembejövő sávban halad tovább, majd egy kanyarodó emelkedőn még előzni is támad kedve.
A negyedik jelenetnél már szinte nincs is meglepetés. Az audisnak derogált kivárni azt az egyetlen percet a piros lámpánál. Inkább megelőzte a sort, forgalommal szemben próbált bekanyarodni. Szemből érkeztek, de őt ez sem zökkentette ki. Kikerülte az álló autót, ment tovább, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
Az ötödik eset az M4-es Üllői lehajtónál történt. A Mercedes sofőrje nem bírta kivárni az 1-2 perces torlódást. Záróvonalon bevágott, majd a forgalom elől elzárt területen keresztül haladt tovább.
Az egészben a legnyomasztóbb: tisztán látszik, hogy büszkék magukra!
hirdetés
