Várkonyi Gábor autópiaci szakértő és autókereskedő a blogján megjelent cikkben, amelyet változtatás nélkül közlünk azt fejtegeti, hogy ő hogyan látja a koronavírus okozta, használt piacra is drasztikusan kiható helyzetet.
„Látva a gazdaság drámai állapotát a kialakult járványhelyzet kapcsán, vélhetően nagyon keveseknek jut eszébe, hogy autót vásároljanak ezekben a hetekben. Az egészségügyi vészhelyzet azonban egyszer véget fog érni, a vihar elcsendesedik, és az élet újra fog indulni, vélhetően autókra is újra szüksége lehet a cégeknek és a magánszemélyeknek is. Adódik a kérdés, hogy érdemes-e kivárni, vagy középtávon még olcsóbbak lesznek az autók, mint a kezdeti sokk után.
A kérdés megválaszolása korántsem olyan egyszerű, mint ahogy elsőre tűnik, és nem is mernék jóslásba bocsátkozni. Ha tudnám, hogy mi fog történni, akkor én sem aggódnék a cégem eredménytermelő képessége kapcsán. Azokat a gondolatokat tudom megosztani, amik a fejemben keringenek az árváltozások és a piac alakulása kapcsán. A pénzemet ezek mentén fogom befektetni a következő időszakban, aztán majd néhány hónap múlva ki fog derülni, hogy jól éreztem-e a piac mozgását.
Ami bizonyosan látszik, az az, hogy teljesen más a felállás a 12 évvel ezelőtti válsághoz képest. Akkor összességében lényegesen rosszabb helyzetben érte az autós szektort a mélyrepülés, ugyanakkor senki sem gondolhatta akkoriban komolyan, hogy a 10 évre adott hitelek, a deviza alapú kihelyezés, a hitelképtelen ügyfelek autóba szorítása, az eurotax trükközések fenntartható üzleti modellt jelentenek. Meg is lett a földbeállás, sokkal súlyosabb módon, mint a környező országok bármelyikében. A piacról nagyjából másfél hónap leforgása alatt eltűntek a vevők.
Érzékelhető volt egyből, hogy sok szűk esztendő következik, mert rendszer szinten volt túlfújva a lufi. A márkakereskedések tulajdonosai hitelekbe verve magukat bővítették irreális kapacitásokkal a szalonjaikat, az eladott új és használt autókon nem volt értékelhető árrés, mindenki a hitelek kihelyezéséből élt, olykor az erkölcstelenségig fajuló hitelkihelyezési jutalékokkal. „Trükkök” százai kellettek ahhoz, hogy a rendszer működjön, és mindenki érezte, hogy nem fog ez jól menni hosszú távon, csak senki nem akarta igazán elhinni, hogy nagy baj lesz ebből a végén. Aztán megállt a zene, és sokkal sokkal kevesebb volt a szék, mint ahányan körültáncolták azokat. A bukási spirál beindult.
Már bőven a pénzügyi válság előtt is sok banki visszavett autó volt, a krízis után viszont sokáig több volt a bank által fizetésképtelenség miatt visszavett autó, mint amennyi az új autó értékesítés volt az adott évben.
A megszűnő kereslet, a devizahitel csapda, a megszűnő munkahelyek miatti kényszer értékesítések, a márkakereskedés felgyülemlett új autó készleteire kiírt elképesztő akciók együtt olyan árzuhanást okoztak a használt piacon, amilyet korábban nem sok helyen lehetett megtapasztalni.
Ezen tényezők egyike sem igaz azonban 2020-ban. Az elmúlt években a hitelkihelyezés szigorú volt. Aki nem volt fizetőképes, az nem tudott trükközve autóhoz jutni. A forint alapú hitelek, egészséges indulódíjakkal és futamidőkkel azt eredményezték, hogy a banki visszavett autó, mint jelenség, lényegében megszűnt. A kormányzati intézkedések kapcsán ráadásul ebben az évben azt sem fogja fenyegetni az autóvisszavétel, aki esetleg nem tudná fizetni a hitelét, és a rövid távon esetleg zuhanó árak miatt nem tudná értékesítéssel kiváltani a hitelét a bank felé. A banki visszavett autók áradata tehát nem fogja letörni az árakat idén, és vélhetően később se.
2008-ban nem álltak le a gyárak, a sötét fellegek gyülekezése közben is vígan ment tovább a termelés a nagy autógyárakban. Ez azt jelentette, hogy hamar komoly raktárkészletek képződtek eladatlan autókból. Ezeket agresszív árazással tolták a piacra szerte a világon, komoly árnyomás alá helyezve ezáltal különösen a fiatal használt autókat.
Ez a hatás is el fog maradni ezúttal. Egészségügyi megfontolásból, alkatrész ellátási nehézségek miatt, és nem utolsó sorban a túlkínálat megelőzése érdekében nagyon hamar kéziféket húztak termelési oldalon a gyárak. Hetekre, de lehet, hogy helyenként hónapokra fognak állni a gyártósorok. Ha nem lesznek durva állami ösztönzők a kereslet felpörgetésére, akkor vélhetően lassan fut majd fel a termelés, lesz ideje magára találni a piacnak. Magyarul, az új autó irányból sem lesz árcsökkentő hatás.
Éppen ellenkezőleg. A leállás alatt a legtöbb importőr itthon és máshol is a környező országokban árat emel. Ez egyfelől a dráguló technikájú autók miatt van, másfelől a CO2 kvótákat árazzak be, harmadrészt az árfolyamok is befolyásolják az árakat.
Magyarországon kifejezetten negatívan, hiszen 325-335 közötti euró/forint sávban történt az árazás általában. 10% mozgást nem tudnak benyelni. Ezt a 10% környéki emelést fogjuk látni a következő hónapokban a legtöbb cégnél.
Az árfolyam ugyanakkor egy következő „problémát” is felvet azoknál, akik nagyon olcsó autókra számítanak a következő időszakban. A re-export kérdését, ami nem csak új autóknál működik nagyüzemben ilyenkor.
Az új autók kapcsán röviden elmagyarázva a jelenséget arról beszélhetünk, hogy a magyar piac EU szinten nagyon kedvező nettó árai miatt sok sok ezer autó hagyja el az országot úgy, hogy forgalomba helyezés után egyből ki is vonják az autókat, majd tréleren visszaindulnak nyugatra. Sok márka és márkakereskedés túlélését biztosította ez a „szelep” a vérzivataros időkben 10 éve, de napjainkban is sokan élnek ezzel.
Nem egészséges, ha erre alapul egy üzlet, de viszonylag gyors és könnyű pénz. Azt ugyanakkor kevesen tudják, hogy a fiatal használt autóknál ugyanígy létezik ez a csatorna.
Az autókölcsönzők teljes flottája általában már akkor le van kötve egy német kereskedésben, amikor itthon lerendelik őket újonnan. Nem bízzák a véletlenre. 350 fölötti eurónál ugyanakkor a 2-3 éves autók között is van értelme nézelődnie a nyugati kereskedőknek, és fognak is, ne legyenek illúzióink. Ez sem a olcsó autók tömeges megjelenését segíti majd, még akkor is, ha a nyugati piacoknak is magukhoz kell majd még térniük.
Eddig szinte minden tényező abba az irányba mutat, hogy az autó árak a közelgő recesszió ellenére sem fognak zuhanni. Ez talán így igaz, de csak akkor, ha középtávon gondolkodunk.
Ha a következő negyedévet vizsgáljuk, akkor igazi vérengzésre tippelek. Miért?
A koronavírus drasztikus hatásai mindenkit váratlanul és felkészületlenül értek. A gazdaság lényegében lefagyott. Az elmúlt napokban beszéltem az összes régi kapcsolatommal, olyan kereskedőkkel, akiket 10-15 éve ismerek, és adok a szavukra, minőségi autókat árulnak, hibátlan szakmai reputációval. A kép mindenhol ugyanaz volt: március második hetének végéig minden úgy ment, ahogy eddig, a legtöbb helyen a január egyébként „minden idők” januárja volt.
A pompás évkezdetet grandiózus földbe állás követte. Péntek 13 óta nem csörög a telefon, sehol, semmire. A hirdetési portálokon követni lehet, hányan tekintenek meg egy-egy autót.
Rekord alacsonyak a számok. Ezt ki lehet bírni egy ideig, és magyarázat minderre, hogy aki csak tud, begubózik otthon. Ami azonban aggasztó, az az, hogy komplett ágazatok maradnak egy fillér bevétel nélkül a következő időszakban, ezt pedig sokan nem fogják üzletileg túlélni, azaz munkahelyek szűnnek meg, családok kerülnek nehéz helyzetbe.
Az egyéni tragédiák azt is jelentik, – és nem győzöm hangsúlyozni az együttérzésemet – , hogy ezekre az egyénekre, családokra nem lehet hosszú távon számítani fizetőképes keresletként.
A flottakezelők alkotják a magyar használt autó utánpótlás gerincét. Itt jön a következő nagy probléma halmaz. Két hete tart nagyjából a vírus pánik, és nem kevés multi már most lépett, és utcára tett sok ezer munkavállalót. Ezeknek a munkavállalóknak egy jelentős része rendelkezett céges autóval. Ezeket most mind, egytől-egyig vissza fogják adni a flottás cégeknek. A bedőlés szélén álló KKV-k szintén.
Negyed év alatt több ezer autó fog visszakerülni ezekhez a cégekhez. Ez egy magyar piacon totális felfordulást okoz rövid távon. Felborul a görbe. A kereskedők egy ideig bírni fogják az ütemet, vásárolni fognak, mert az eddig megszokottakhoz képest végre jónak tűnő árakat fognak látni. A kereslet ugyanakkor el fog maradni, és telni fognak a telepek, a pénz meg fogyni fog. Aki ráadásul készletfinanszírozással dolgozik, annak nagyon észnél kell lennie, mert hamar felborulnak a költségei. El fog kezdődni a póker. Ki meddig vár ki, kinek a keze mikor remeg meg, ki bírja majd pénzzel, hogy most betárazva hónapok múlva tudjon aratni. Nem lehet tudni, hogy mikor lesz megint értelmezhető kereslet, és meddig zuhannak az árak. Pontosan ugyanaz, mint a tőzsde. Aki későn jön, azt megbünteti az élet, aki meg korán, azt elkaszálják a fronton. Óriási játék.
Mit tegyen az, aki venni akar?
Magam ellen beszélek, de hát ez a cikk nem rólam szól. Várjon. Várjon és figyeljen. A következő 3-5 hónapban nyílik egy ablak, amikor jó áron lehet majd jó autókhoz jutni. Ez az ablak azonban nem lesz olyan hosszú ideig nyitva, mint 2008 után. Amikor lecseng a flottás autók tömege, és stabilizálódik a helyzet, akkor vissza fognak erősödni az árak. A második hullám talán akkor jöhet majd, ha a lakossági hiteleket újra törleszteni kell, és néhányan erre nem lesznek képesek, ezért nyomott áron válnak majd meg az autóiktól.
Mit tegyen az, aki el akar adni?
A fentiekből következően, ne most próbálkozzon. A piac irracionálisan működik jelenleg, és lényegében nincs kereslet. Ha nem feltétlenül szükséges, akkor ne most akarjunk eladni. Ez az olcsóbb, millió alatti autókra kevésbe vonatkozik, azokra a kereslet többé-kevésbé stabil, ha olcsó fenntartású, jó állapotú, átlagos autókról beszélünk.
Lehet, hogy az élet átírja a feltételeket, és máshogy fog jönni, mint ahogy számítani lehet rá most, március végén. Sok múlik a kormányzati lépéseken, ha sikerül sok munkahelyet megtartani, és defibrillálni a gazdaságot, akkor megússzuk egy átmeneti döccenővel. Ha elhúzódó lesz az egészségügyi krízis, akkor évekbe telhet, mire az autópiac ismét jó hírekkel fog szolgálni.” – írja Várkonyi Gábor.
Borítókép: varkonyigabor.blog.hu
MEGOSZTOM:
Országos Rendőr-főkapitányság
A biztonságosabb közutakért…
2022-ben oldalunk nyerte meg
“AZ ÉV PÉLDAÉRTÉKŰ KÖZLEKEDÉSBIZTONSÁGI TÁRSADALMI FELELŐSSÉGVÁLLALÓJA” díjat
