Magyarországon az elektromos autók közterületen való töltése jellemzően ingyenes, a rendszer azonban nem tartható fenn sokáig. A tankolás költségét viszont többféle módon is ki lehet számolni.
Hazánkban a közterületeken lévő, az önkormányzatok és a szolgáltatók által üzemeltetett elektromos töltőoszlopokon egyelőre jellemzően ingyenesen lehet „megtankolni” az elektromos autókat, a szakemberek szerint azonban ez nem marad így sokáig. Minél több lesz az elektromos autó, annál nagyobb érdekük lesz az áramszolgáltatóknak abban, hogy valamilyen módon profitáljanak az ott eladott áramból. Ez persze érthető is, hiszen odahaza sem ingyen használjuk az áramot. A kérdés csak az, miként kell majd fizetnünk érte.
A DLA Piper szakértője szerint a benzinkutakon megszokott és gyorsan átlátható liter/forint árképzéssel ellentétben az elektromos töltőpontok más és más elszámolási módot alkalmaznak. Ezek alapján van,
– ahol óra- vagy percalapú elszámolást alkalmaznak nem törődve azzal, mennyi villamosenergiát vesz fel az autó egységnyi idő alatt.
– ahol kWh-alapú elszámolást alkalmazzák.
– ahol töltésenkénti díjat számítanak fel (‘per session fee’).
– ahol havi- vagy éves előfizetési díjat fizettetnek a felhasználókkal, melyet követően korlátlan mennyiségű villamos energia tölthető a gépjárműbe (‘all-you-can-eat model’).
– ahol a töltőhely elfoglalásáért külön díjat kérnek.
– ahol ingyenesen használható a töltőállomás, amelyek használatához gyakran egy kötelezően alkalmazandó mobilapplikáció kapcsolódik.
De melyik változat mit takar?
Az óra- vagy percalapú számlázás első hallásra jó ötlet lehet, hiszen meglehetősen könnyen kiszámolhatónak tűnik a végösszeg. A szakember szerint azonban ez nem teljesen igazságos. Ha ugyanis egy 6,6 kWh-s kapacitású töltővel csatlakozik valaki, akkor kétszer annyi energiát tud felvenni, mint akinek 3,3 kWh-s kapacitású töltője van, fizetni viszont mindketten egyformán fognak. Ráadásul külföldön látni olyat is, hogy még akkor is pörög a számláló, ha már teljesen fel van töltve a kocsi.
A kWh-s elszámolás egy fokkal jobb ötletnek hangzik, pláne úgy, hogy ehhez már a villanyszámla kapcsán hozzászokhattunk. Ebben az esetben azonban a töltőoszlopnál is meg kellene, hogy jelenjen a különbség aközött, hogy csúcsidőszakban vagy éjszaka töltjük az autónkat.
Az alkalmankénti töltés sem egy rossz ötlet, ám itt hasonló a probléma, mint a percalapú fizetéssel: mindegy, hogy 80 százalékon vagy épp 10 százalékon áll az akkumulátor, ugyanannyit kell fizetnünk a töltésért, hiszen alkalmat fizetünk, nem energiát. „Ilyen elszámolás esetén kedvezményt járhat abban az esetben, ha a fogyasztó egy bizonyos tagsági vagy időszakos átalánydíjat fizet a töltőhálózat részére” – írja a DLA Piper szakértője. Ugyanez a helyzet a havi-/éves előfizetés vagy a töltőhely elfoglalásának díja esetén is.
Marad persze még opció: ha otthon töltjük az autónkat. A szakember szerint ez a verzió jó eséllyel mindig olcsóbb lesz, mint ha egy töltőoszlopnál vennénk fel elektromos áramot, ugyanis nincs pluszköltség azzal, hogy egy töltőoszlopot üzemeltessen valaki.