Utcát és házszámot betáplálni a navigációba akárki tud. De a belvárosba tartva sokkal praktikusabb lenne arra kérni a készüléket: keress olyan üres parkolóhelyet, amely legfeljebb 300 méterre van a céltól, és nem túl drága. Vagy: mutass parkolóhelyet olyan bicikliállomásnál, ahonnan már legfeljebb egy kilométert kell tekernem.
Nem tartja utópiának az ilyen megoldásokat Solymosi Erik, a T-Systems Magyarország szakértője. Annál is kevésbé, mert náluk is folynak a kísérletek: az úttestbe süllyeszthető szenzorokat próbálnak ki, egyelőre a cég irodaházának külső parkolójában. Ott már kis híján százszázalékos megbízhatósággal jelzi a szerkezet, melyik helyet foglalja el autó.
Az érzékelők egyelőre csak a saját központi számítógépüknek üzennek, magukkal az autókkal nem kommunikálnak, nehogy hamar lemerüljön a legalább ötévi szolgálatra tervezett akkujuk. Ilyen párbeszéd egyelőre nincs is napirenden, amíg nem kerülnek alkalmas – és persze szabványosított, több rendszerrel együttműködni képes – kütyük az autókba. Az érzékelők föld alatti tevékenysége most még kimerül abban, hogy időről időre figyelik, áll-e fölöttük kocsi.
Kézenfekvő, hogy a parkolási információkat okostelefonos navigációval párosítsák. Solymosi úgy képzeli el, hogy a GPS-készülék először a szokott módon a célpont közelébe irányítja az autóst, a környéken viszont már a parkolásra figyel. Fogyasztás- és izgalomcsökkentő hatása lehet a módszernek a fizetős időkön túl is, például a város olyan részein, ahol éjszaka az ott lakók is nehezen találnak szabad helyet.
Az már csak fejlesztés kérdése, hogy a számítógépesítés az árazásra is kiterjedjen. San Franciscóban például néhány éve felállították az első intelligens parkolóórákat: az intelligenciájuk abban nyilvánul meg, hogy tipikus kereslet-kínálati alapon a helyek foglaltságától függően kérik a pénzt az autósoktól. Az árakat nagyjából havonta igazítják hozzá a szokásos foglaltsághoz, immár nemcsak az utcán, hanem több parkolóházban is. Egy tavalyi elemzés szerint a rendszer sikere, hogy kiegyenlítődött a korábban túlzsúfolt és kihasználatlan parkolóházak terhelése (vagyis több helyen akad szabad hely, kevesebb fölösleges kört kell megtenni).
A földbe süllyesztett szenzoroknál sokoldalúbb megoldással próbálkozik a német Siemens cég: lámpaoszlopokra és házfalakra szerelt kamerákkal pásztázzák az utcát, így akár azt is meg tudják üzenni, hogy az üres helyekre csak kis autó fér-e be vagy terepjáró is. Azon viszont még bármelyik megoldás esetén dolgozni kell, hogy a navigációval megcélzott hely üres is maradjon, ne foglalja el az utolsó pillanatban egy élelmesebb autóstárs. A Siemens végső megoldása: ha már az utazás megkezdésekor látszik, hogy nem lesz parkolóhely, akkor a navigáció eleve a tömegközlekedést ajánlja.
Előrébb tart az okosparkolás a garázsokban, ahol egyszerűbb fenntartani a helyeket. Néhány német repülőtéren az Apcoa cégnél lefoglalt helyek annyira fixek, hogy utazáslemondási biztosítást is kínálnak hozzájuk. Ez alighanem túlzás. Gyakorlatiasabb az a megoldás, amelyet egy német startup cég, az Evopark dolgozott ki. Hálózatba szervezi a bevásárlóközpontok, kórházak, repülőterek, belvárosok parkolóházait. Az immár 20 ezer ügyfél chipkártyát tart a kocsijában (olyasfélét, mint a jól ismert beléptető- vagy kapunyitó kártyák), és onnantól fogva mindent az elektronika intéz. Felnyitja a sorompókat, kihajtáskor kiszámolja a díjat, és a fizetendő összeget havonta lehívja az autós számlájáról. Vásárláskor pedig a környékbeli üzletek lyukasztás vagy pecsételés helyett elektronikusan adhatnak parkolási kedvezményt. A szabad parkolóhelyek megtalálásáról az Evopark saját okostelefonos alkalmazása gondoskodik.
Technikailag ez nem sokkal bonyolultabb, mint például az autópályadíjak elektronikus ellenőrzése és elszámolása (ami Magyarországon is működik teherautókkal), az újdonság inkább a sokféle üzlet és intézmény egységes rendszerbe kapcsolása. Különösen értékelhetik ezt azok az autósok, akik például Budapesten egy utcasarok két oldalán kétféle parkolási társaság fennhatósága alá tartoznak.
Amíg nincsen mindenhol érzékelő vagy kamera, addig marad az esélylatolgatás. Ezt is számítógépesíti például a BMW. Több német nagyvárosban gyűjtenek adatokat, és ennek alapján színekkel jelzi a navigáció, hol valószínűbb parkolóhelyet találni. Hogy mennyire nincs szó még egységes eligazítórendszerekről, azt érzékelteti, hogy a Bosch segítségével a Mercedes egészen más úton jár. A terv az, hogy a közeljövőben az egyre nagyobb számban hálózatba kötött és számítógépesített autók menet közben pásztázzák az út szélét, és folyamatosan jelzik egymásnak, merre van szabad hely.
