A téren ingyenes a parkolás, amit sokan ki is használnak. Rengeteg elhagyatott autó is áll itt, rendszámmal, rendszám nélkül, hiányosan. Azonban van köztük egy, ami valakinek az életet jelenti. A parkoló Dózsa György út felőli oldalán áll egy fehér, háromajtós Lada Samara.

Ez a jármű lakóautóként funkcionál két hajléktalan számára. Amikor a téma először felmerült a szerkesztőségben, szinte mindenkinek az volt ez első kérdése: miért épp egy Samara? A körülményeket senki nem ismerte, de akkor is különös, hogy ennyi elhagyatott autó mellett miért pont erre esett a választás.

Régi cikkek kommentjeiből, és némi kutatásból kiderült, hogy a Samara már 2014-ben is Budapest közepén parkolt. A Google Street View ugyanebben az évben készült felvételein meg is találtam az autót. Három év elképesztő idő egy olyan járműben, ami sok mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy éljenek benne. Végül elengedtem a félelmemet, hogy esetleg negatívan reagálnak a megjelenésemre, elmentem az Ötvenhatosok terére. Megtaláltam a fehér Ladát, és nagyon meglepődtem.

Kezdtem keresni a hosszú állásra és a Lada használhatatlanságra utaló nyomokat, de hiába. Az autó alatt nem volt por vagy kosz. A dísztárcsától be lehetett látni az első kerék mögé, de a féktárcsa nem volt rozsdás. A gumik nem voltak leeresztve, az autó ránézésre nem üzemképtelen.

Ez viszont laikus szemmel nem nyilvánvaló, ugyanis minden ablaka le van ragasztva fekete fóliával. Amikor odaértem, az első két ablak nyitva volt, de lepedővel le voltak takarva. A Samara körül nem találtam senkit, és belátni sem lehetett. Kicsit körbejártam, és aggódni kezdtem: „Benne vannak vajon? Vagy nincsenek itt? Kopogjak? Ne kopogjak? Mi lesz, ha észrevesznek? Ólálkodjak itt óvatosabban? Basszus, hogy kéne?!”.

Egy idős úr sétált arra, megkérdeztem, hogy találkozott-e már az itt élőkkel. Elmosolyodott, és az autót felé mutatva mondta, hogy most érkeznek meg. Megfordultam és egy nőt pillantottam meg, két fekete kutya volt vele. A kutyák megugattak, de amikor bemutatkoztam megnyugtatott, hogy barátságosak. A nő sem volt ellenséges, elmondtam ki vagyok, és miért jöttem. Nem szerette volna, ha megjelenne a neve, így fölöslegesnek találta, hogy elmondja, a továbbiakban Katának fogom nevezni.

Kínos ilyenkor a kérdést feltenni: hogy és mikor került ide? Az 54 éves Kata már 2011-ben kezdett a Ladához járni a lányával, lényegében azóta laknak itt, nem véletlenül. Nem szerette volna elmondani, hogy miért döntöttek így, de kiderült, hogy egy komoly per kapcsán milliókkal tartozik neki a helyi önkormányzat. A homályos ügy az egykori lakásukkal kapcsolatos, ezért kerültek utcára. Többször is próbált újra perre menni, de a bíróság egyszerűen nem fogadta el az érveit. Utolsó lehetőségük a lakhatásra ezért az öreg 1300-as Samarájuk maradt.

Az alig négyméteres autót azóta alaposan átalakították, hogy valóban lehessen benne aludni, ébredni, tartózkodni. A csomagtartó ruhásszekrényként szolgál, a kesztyűtartóban és a középkonzolon tisztálkodószerek, és mindennapi eszközök vannak, mint például tusfürdők, sampon, szalvéta, zsebkendő. Kati és felnőtt lánya a ledöntött hátsó üléseken tudnak aludni, a kutyák pedig az első lábtérnél.

A mindennapi szükségleteket a Városligetben oldják meg, ahol nyilvános mosdó és zuhanyzó is van. Vizet az ottani közkutakból hordanak általában pet-palackokban. Komoly problémát jelent azonban az étel tárolása, főleg a nyári melegben, nem tudják sehol hűtve tárolni. Ugyanígy ételmelegítésre sincs lehetőségük. Keveset tudtam kiszedni Katából arról, hogy milyen az autóban élni.

Sokakban felmerülhet, hogy a hideg teleket, és a nyári kánikulákat hogyan vészelik át a fém kaszniban, látszott, hogy nem szívesen beszél erről. Teljesen érthető, egy ilyen helyzetben csak a szükségmegoldásokra támaszkodhat az ember. Annyi látható volt mégis, hogy a nagy meleget állandó szellőztetéssel és az ablakok lefóliázásával próbálják megoldani, a vizet pedig az autó alatt tartják, hogy hűvösebb maradjon. Csupán spekuláció, de a motor beindításával és rengeteg lepedővel tudom elképzelni a hideg telek átvészelését. Egy kicsit mindenki beleképzelheti magát Katáék helyzetébe, semmikép nem kellemes.

Kata vércukor-problémákkal küzd, amit gyógyszerrel kezelnek, így nincsenek tünetei. 35 éves lánya azonban egy komoly betegségben szenved. Az élet itt is beléjük rúgott, ugyanis amikor a helyi kórházhoz fordultak, ott téves szakvéleményt állítottak ki. A lány betegségét mindenféle gyógyszerrel próbálták kezelni, ám később kiderült, hogy ez semmit nem ért. A félrekezelés miatt az állapota csak romlott, és az is kiderült, hogy valójában műtétre lenne szüksége. A szükséges műtétet itthon nem tudják elvégezni az orvosok, legközelebb erre Németországban van lehetőség, csakhogy ez Kata elmondása szerint több millióba kerülne, ami nemcsak neki, de az átlag magyarnak is elérhetetlen.

Mindketten dolgoznak, bár nem derült ki, hogy mit is pontosan. Pont annyit keresnek, hogy meg tudják venni az alapvető élelmiszereket, ruhákat, termékeket, melyekre szükség van a mindennapokban. Emellett fizetniük kell részletben több százezres perköltséget, az autó üzemben tartását, és a gyógyszereket is.

Felmerülhet a kérdés: senkit nem zavar, hogy ők a parkolóban, lakóautóként használva a Samarát élnek lassan hat éve? Kicsit utánaolvastam a parkolással kapcsolatos jogszabályoknak, a menetképtelen vagy érvénytelen rendszámmal rendelkező autók esetében. Kiderült, hogy a kutatás értelmetlen volt: az öreg Lada üzemképes, minden papírja rendben van, és a kötelező tételek is be vannak fizetve. Az építkezések és felújítások miatt időnként odébb parkolnak, illetve néha beindítják az öreg Samarát, hogy ne menjen tönkre az állásban.

Az 54 éves anyuka azt is említette, hogy ritkán megszólják őket, de jellemzően csak fiatalok a „poén kedvéért”. Elmesélt egy konkrét esetet arról, hogy egy hajléktalan kezdte el őket zaklatni. Az idős férfi nekik ugrott, hogy ő éhezik, akkor miért a kutyákat etetik. Végül nem sérült meg senki, mert a rendőrök hamar észrevették a kiabálást, és elvitték az idős hajléktalant.

Érdeklődtem azzal kapcsolatban, hogy kaptak-e már valamilyen jellegű segítséget, volt-e bármilyen szervezet, aki kapcsolatba lépett velük. Kata azt mondta, nagyon ritka, de ő nem ilyen jellegű segítséget vár. Azt szeretné, ha mindenki látná, hogy ki és mit tett velük, szeretne hangot adni az esetének. Többször is írt levelet a helyi önkormányzaton belül képviselőknek, sőt a budapesti főpolgármesternek is. Senkitől nem kapott választ, szerinte nem is foglalkoznak a leveleivel, de nem adja fel. Próbálja minél magasabb kezekbe eljuttatni írásait, bár fél, hogy ezekkel semmit nem ér el.

Meglepően határozott karakterű, összeszedetten, egybefüggően és szépen beszélt, bár érthető módon néha ideges lett. Emiatt helyenként homályos maradt a történet, például azt sem tudtam meg, hogy mi történt a férjével. Leginkább a véleményéről és politikai nézeteiről beszélt akkor is, ha másról kérdeztem. Sok ponton érthető volt a rendszerrel szembeni ellenérzése, és ebből eredő haragja, bár a helyenként hiányos történet miatt, nem lehet ítélkezni semmilyen formában.

Látszott rajta, hogy örül a társaságnak, és miután nem volt több kérdésem, elkezdtünk egyszerűen beszélgetni, kérdezgetett rólam. Többször is megfordult a fejemben, hogy egy látszólag értelmes ember hogy kerülhet ilyen helyzetbe? Az egész eset elképesztő. Visszaúton a szerkesztőség felé, és aznap egész délután nyomasztott a dolog.

Mielőtt elköszöntem, mondta, hogy sétáljak arrébb néhány sort, ott fogok találni másokat is, akik autóban élnek. Igaza volt, tényleg ott volt két hajléktalan, viszont egy teljesen másik dimenzióban. A zöld Renault Mégane a szétesés határán volt, teljesen üzemképtelennek tűnt. Igénytelen volt kívül belül, és Kata elmondása szerint a benne élők sem teljesen egészségesek. Mentálisan leépültek, éheznek, szerinte intézetben lenne a helyük. Felháborította, hogy az ilyennel végképp nem foglalkozik senki.

Kata, lányával szinte minden héten jár az illetékes irodákba, önkormányzatokhoz, bíróságokra, és próbálják megoldani az ügyet, ami miatt ide kerültek. Jelenleg nem látja a végét, de határozott és elszánt. Azt mondta, a világtól és az emberektől kérne segítséget, nem szervezetektől. Szeretné, ha sokakat meg tudna mozgatni, és elérné, hogy tegyenek az ő és mások esetei ellen. Több igazságtalan bírósági ügy van, ami, ha sok embert érne el, lehetne tenni ellenük.

Elképesztő, hogy Katáék próbálnak teljesen normális életet élni, annak ellenére, hogy egy Lada Samara a lakásuk. Ugyanúgy tisztálkodnak, dolgoznak, esznek, lényegében ugyanúgy, mint bárki más. Ha a találkozás előtt esetleg szembe jött volna az utcán, nem tudtam volna megmondani, hogy valami nincs rendben. Mondta, hogy szívesen lát máskor is, maximum 4-5 órákra szoktak eltűnni, akkor sem mennek messzire –valószínűleg dolgoznak, vagy valamilyen hivatalban ülnek: egyszerűen csak nem hagyják magukat lesüllyedni az átlag hajléktalan szintjére.
 

Forrás: http://totalcar.hu/magazin/kozelet/2017/08/08/hat_eve_elnek_egy_ladaban/