A rossz egy pillanat műve, ami nem válogat, és ha mi nem teszünk ellene, hirtelen magával ránthat minden reményt.
Az autósok egy része gyakorlatilag úgy közlekedik az utakon, mintha egyedül lenne. Mindenki profi sofőr, és sokan nem értik, hogy a gázt taposni nem tudomány. Amikor a megengedett sebességgel hajtasz, de mégis jön az a furcsa érzés, mintha te lennél az ostoba, aki tötyörög. Bizony, mivel az autósok többsége biztos, hogy úgy fog elsuhanni melletted, mintha döcögnél. Mintha a sebességhatár betartása csak ajánlott lenne. Én tudok vezetni, te csak feltartasz, aztán, ha bekövetkezik a baj, akkor sokszor már nincs második lehetőség.
Mert a rossz csupán egy pillanat műve, és ez a rossz 31 életet követelt ebben az évben a főváros útjain a mai napig, 31 életet, melyhez elég volt egy momentum, egy figyelmetlenség, egy mulasztás.
Egy pillanat, amikor azt hisszük átérünk, úgy döntünk, még belefér, hogy képesek vagyunk uralni a helyzetet, túlértékeljük a képességeinket és csak rábízzuk magunkat a véletlenre.
Amikor azt hisszük velünk úgysem történik meg, és ha mégis bekövetkezik, akkor már hiába akarnánk változtatni rajta, nem lesz több esélyünk. Mert esélyünk elkerülni a rosszat csakis addig van, amíg meghozzuk a döntéseinket, hogy hazaérjünk, és mások is hazaérjenek. Hiszen mindenkit hazavárnak!
