VIDEÓ: A szalagkorlát vágta le a lábát Hirdetés

Balázs életveszélyesen megsérült, hét hónapig volt kómában. A Fókusznak mesélt arról, hogy épült fel és milyen volt újrakezdeni az életét az amputáció után.

2007. január 25-én Árpád híd Budai hídfőjénél történt a baleset. A négysávos út kettőre szűkűl, amik a felüljáróra futnak a Szentendrei út felé – itt csúszott meg Kiss Balázs a jeges úton, nyári gumik voltak a kocsiján.

„Pestről mentem Budára, gyorsan mentem, megcsúsztam és a szalagkorlát fogott meg, de bejött az autó ajtaján” – emlékezett vissza a balesetre.

A szalagkorlát vágta le a lábát.
Balázs autója annyira összetört, hogy a mentősök csak órák múlva tudták őt ellátni. Úgy tudták kiszabadítani, hogy levágták az autója tetejét és azon keresztül emelték ki.

„A lábam annyira sérült, hogy már a helyszínen megtörtént a csonkolás. Megpróbálták visszavarrni, de már nem lehetett„– mesélte a Fókusznak.

Balázs életveszélyesen megsérült, hét hónapig volt kómában. A helyszínen, ahol a balesete történt nem sokkal később három lány szenvedett szintén balesetet, egyikőjük meghalt, a másik lebénult, a harmadiknak szintén amputálták a lábát.

„Miután felébredtem, akkor szembesültem a szörnyű valósággal, hogy mi is történt. Egyébként az volt a legkisebb bajom, hogy levágták a lábam, mert vérmérgezésem volt. A lépem leszakadt, a tüdőm összeesett és három agyi infarktusom volt” – sorolta.

Szerinte tulajdonképpen épphogy össze tudták rakni.

Mivel sokáig szondán táplálták mindössze 50 kiló volt, amikor elhagyhatta az intenzívet. Elmondása szerint nehéz volt beleülni a tolószékbe, mert nem tudta, hogy lesz teljes az élete amputált lábbal. Aztán ahogy telt az idő rájött, hogy ez nem számít.

„Ha fejben rendben vagy, akkor sokkal magasabbra tudsz jutni mint amilyen mélyen voltál” – véli.

Hirdetés

Egy évet töltött Budakeszin a rehabilitációs intézetben, míg a csonk nem gyógyult be és nem kapott protézist, addig kerekesszékben ült. Azt mondja, a lábán csak állni kell, egy kéz elvesztése sokkal nagyobb érvágás lett volna.

A rehabilitáció után főiskolát végzett, közgazdász lett, és elkezdett fittneszterembe járni. Aztán kipróbálta az evezőgépet, ahol mindenkinél jobbnak bizonyult. Majd elment egy országos versenyre, amit könnyedén megnyert. Hobbiként a mai napig evez, de a versenyzést abbahagyta, ahogy lediplomázott és elkezdett dolgozni, már nem ez volt az elsődleges az életében, ideje sem volt annyit edzeni.

Balázs teljesen hétköznapi életet él némi extrém sporttal megspékelve. Nemcsak repül, de búvárkodott is már, falat és sziklát mászik, síel, snowbordozik, jetskizett és vadászik. Most pedig pilóta képzésen vesz részt.
Azt mondja a háromdimenziós mozgás az, ami elvarázsolja őt a levegőben. Csak az a kérdés, hogy egy amputált végtag akadályozza-e a repülésben.

„Nem akadályoz semmiben, maximum a beszállásban, de az is megoldható” – válaszolta meg a kérdést.

Ahogy az oktató fogalmaz, Balázs a levegőben otthon van. A balesete után is alig várta, hogy autóba ülhessen, nem maradt benne semmiféle trauma. Bár Balázs úgy érzi, az elején nagyon nehéz volt, de most már úgy gondol vissza rá, hogy ez a legjobb dolog volt, ami történhetett vele.

„Nyilván az első gondolatom az volt hogy hogy lesz barátnőm vagy párkapcsolatom de aztán az idő bebizonyította hogy semmit nem jelentett sőt még az előnyömre is vált a csajok imádták” – mondta.

Azért annak idején, amikor egyetlen lábbal hagyta el a kórházat ő maga nem feltétlenül gondolkodott így. 16 évvel később viszont már azzal szokta ugratni a lányokat, hogy aknára lépett és ott veszítette el a fél lábát. Friss híreink itt.

Hirdetés