Spórolj a matricán, élvezd az utat a Balatonig! Hirdetés

Izgalmasabb országúton autózni, mint autópályán, megérheti azt választani
Nem fontos a sokszor kaotikus M7-est választanunk, ha a Balaton partjára tartunk. Az országút sokkal izgalmasabb, még rövidebb is lehet, persze kilométerben, a legtöbb szállás úgyis csak délután vehető át.

Hogy mindenekelőtt beletúrjunk kicsit a történelembe, érdemes megemlíteni, hogy már 1970-ben eljuthattunk a Balatonig az M7-es autópályán. Igaz, akkor visszafelé még nem volt sáv és a lefelé tartó is csak Balatonaligáig ért, már akkor választhattuk a gyorsabb utat. Ez a ’70-es évek elején valóban azt is jelentette, hatalmas változás volt a régi 7-es úthoz képest, szinte nyílegyenes út vezetett a magyar tengerig, 1971-től pedig már Zamárdiig sem kellett letérnünk a régi útra. Ma már Horvátország határáig tart az M7-es, akinek az ország elhagyása a cél, jó választás az autópálya és a 10 napos, 2975 forintos pályamatrica, ha viszont csak a Balatonig tart az út, nem feltétlenül érdemes az autópályát választani, sőt!

Nem akarok senkit sem az M7-es ellen buzdítani, sokszor tényleg gyorsabb, de olyan helyzetben, ha át kell szelnünk a fővárost azért, hogy felhajtsunk rá, egyáltalán nem éri meg. Ez a Range Rover Velarhazai bemutatója során merült fel, néhány órás rendezvény és pár fotó erejéig 3000 Ft-ot elkölteni csak azért, hogy 19 perccel hamarabb legyek ott, nem tűnt úgy, hogy megérné. Ráadásul az autópálya unalmas, persze lehet tesztelni az 540i Touring sávtartóját és radaros tempomatját, de azt már jól ismerjük. A Dunakanyarból jobb megoldásnak tűnt kerülőutat keresni, mint a hétköznapi forgalomban átszelni a várost, majd beállni az esetleges dugóba az M7-es autópályán, felárért. Emellett szeretek is vezetni és az 5-ös BMW olyan autó, amit jó is vezetni, hát a kanyargós utat választottam 3 kilométer mínuszért és 19 perccel több menetidőért.

Oda-vissza bármiféle torlódás nélkül letudtam az utat, közben élveztem a tájképet és nem azt figyeltem folyton a középső tükörben, mikor szorít le egy márkatárs. Sokaknál az első szempont, hogy minél hamarabb odaérjenek, minél kevesebbet kelljen az úton tölteni, így ez a posztom most azoknak szól, akik még szeretnek vezetni. Országúton kisebb a sebesség, de több a kanyar, és ahogy tapasztaltam, nem olyan kaotikus a kátyúhelyzet sem a 8-as és a 77-es főúton, sem a kisebb rendű utakon, de a part közelében vezető 71-es is elég jó. Az sem hátrány, hogy a nyaralóig, hotelig tartó utat is tartalmasan tölthetjük el, mivel a legtöbb szállás amúgy is legkorábban kora délutántól vehető át, Budapest és környékéről indulva tökéletesen ráérünk leérni a tóig. Szentendre, Pomáz, Csobánka, vagy Pilisvörösvár felől pedig festői helyeken autózhatunk át. Ott van például Tinnye, ha másról nem is, az Üvegtigris filmről mindenkinek ismerős lehet, és Lali büfékocsija a mai napig ott áll a Garancs tó partján. Nem tudtam megkérdezni, hogy hamburger van-e, de ha ott nem, a kicsit beljebb álló tematikus étteremben már biztos kapunk.

Aztán útba esik Zsámbék, temérdek történelmi helyszínnel és a múzeum-fetisiszták is kiélhetik magukat. Innen egy rövid szakaszon az 1-es főútra is rá kell térnünk, de a nyári hétköznapi forgalom szinte elenyésző volt. Veszprémet csak jóval hosszabb úton kerülhetjük el, de nincs is rá szükség, szintén gyönyörű hazai város, és ha már ott járunk, van mit nézni is, akár az állatok szerelmeseinek is. A Balaton északi partjára tartóknak innentől már nincs is más választásuk, marad az országút, ami innentől lesz igazán izgalmas, a Balaton-felvidéki utak csodálatosak és jellemzően vállalható aszfaltozással, komoly kanyarokkal és élvezhető szintkülönbségekkel, na meg persze csodás tájjal karöltve. A déli parton vezető 7-es út nem ennyire izgalmas, de jellemzően nyáron is vállalható rajta a forgalom.

Ha csak kisebb kiruccanásra, fürdésre leugranánk esetleg a Velencei-tóra, arra is hasznos lehet az országutat választani. A 7-es út adja magát a főváros felől autózóknak, ám az sem jelent megoldást, ha éppen egy baleset miatt leterelik az M7-esen autózókat. Ebben az esetben a 6-os út lesz a megoldás, egy hétfői utazásom során vélhetően az M7-esen történt baleset miatt időben kedvezőbben alakult a 6-oson leautózni Iváncsáig, és onnan megközelíteni Gárdonyt. Igaz, ez jelentősen több kilométer a 7-es útnál, de a gyér forgalom miatt kényelmesen autózható, és még az érdi Fiat kereskedés környékén a bokrokban reexportra váró több száz Fiat 500-ast is megcsodálhatjuk.

Nyilván nem jelent megoldást a legtöbb helyzetre, de ha ráérünk egy kicsit, így megspórolhatjuk a heti pályamatricát. A visszaúton már jó eséllyel faraghatunk az időn, ha legalább Pest megyei matricánk van, abban az esetben az M7-esre Martonvásárnál, az M6-osra pedig a 34-es ráckeresztúri csomópontnál hajthatunk fel. Ha minden jól jön ki, és szerencsénk is van, akkor jellemzően jól járhatunk időben az M7-esen, de érdemes átnézni az útvonalakat, mielőtt elindulnánk, fogyasztás szempontjából sem mindegy, melyiket választjuk. Viszont továbbra is jó szívvel ajánljuk az ingyenes, igaz, online működő közösségi navigációt okostelefonokra, illetve már akár az autó kijelzőjére is kitehetjük azt − megfelelő készülékek esetén. A Waze pillanatok alatt megtalálja a megfelelő útvonalat, előre is tervezhetünk vele, beállíthatjuk, mikorra szeretnénk odaérni és figyelmeztet a pillanatnyi forgalomnak megfelelően, hogy mikor kell elindulnunk. Nem kell, hogy az utazás unalmas, egyhangú, vagy esetleg stresszes legyen a sofőr számára, az országút izgalmasabb, alacsonyabb tempójú és költséghatékonyabb is.