2019.01.16 a dátum, amit nem felejtek el.
Drága édesapám, akinek Székesfehérvártól ecseteltem, hogy az M7-ről nem jó ötlet lemenni az M0-ra, úgy általában egy jó ideje, nem hitt nekem.
Ő megtette, majd kb. 10 másodperc múlva 0-ra álltunk meg a kamionok tengerében.
Ezt egy laza 2,5 órás araszolás követte, állítólag a sávok újraragasztása miatt, amit egyébként csúcsidőn kívülre terveztek, legalábbis ezt hallottuk a hírekben.
Miután leszögeztem, hogy többé nem ülök vele közös autóba, amennyiben szóba kerül az M0-ás és kezdett helyreállni a vérnyomásunk a megváltoztathatatlan tényt elfogadva, miszerint itt fogunk szenvedni órákat,
jött a szokásos leállósávban való cselezés a renitensebb fajtájúaktól, amit megírom őszintén nem számoltam meg darabra, de csak heccből elindítottam a kamerát.
Ekkor az össz, nyomorult, proletár kárörvendést, amit talán az egész lúzer kocsisor érzett, beteljesítette egy jókor megjelenő rendőrautó.
Ettől függetlenül még egészen a 6-os útig szívtuk a f..t, tehát ettől nem lett jobb a sorsunk, de hát na…
Köszönjük a szerveknek a minimál káröröm okozást, hiszen mi vagyunk úgyis az önkéntes rendőrök országa. Vagy nem???
Üdv mindenkinek és fogadjátok el.
M0-s volt, de jó ideje NINCS!!! Legalábbis nekem tuti… A kamionosokat, pedig szívből sajnáljuk…
-Krisz-, főszerkesztő.
MEGOSZTOM: