Levelet kaptunk egy mentősofőrtől, aki szeretne inkognitóban maradni, de megvan a véleménye erről, a Lehel téri szituációról, amiről néhány hete tettünk közzé egy bejegyzést és úgy általában az autósok kék villogósokhoz való viszonyáról…
Ha még nem csatlakoztál, katt ide! ÖSSZ CSOPORT TAG + KÖVETŐ SZÁM TÖBB MINT 10.000
„
Szögezzük le az elején:
Annak van elsőbbsége, akinek meg is adják. A figyelmetlenségen kívül más hibát nem vétett a Mercis a KRESZ szerint. Neki elsőbbséget kell adnia, de csak akkor, ha egyértelműen észleli a megkülönböztető jelzést használó járművet. Ráadásul a megkülönböztető jelzést használó jármű vezetőjének meg meg kell győződnie arról, hogy valóban észlelte-e minden közlekedő a kereszteződésbe érkezését és erre megfelelően reagálnak-e. Csak abban az esetben hajthat be a kereszteződésbe, ha meggyőződött arról, hogy ezzel nem veszélyeztet sem személyi biztonságot, sem anyagit.
A mentős is ember…
Erről néha elfeledkezik az ember, amikor kék lámpával megy, főleg amikor gyerekhez, vagy komoly sérüléshez, – balesethez vagy ne adj Isten újraélesztéshez.
„A jó gépész” (ahogy mi egymás között nevezzük a sofőröket) ilyenkor is megőrzi a hidegvérét és tud alkalmazkodni a forgalomhoz.
De nézzük a szóban forgó esetet:
Ez a kereszteződés a Mercis irányából sokkal jobban lekezelhető, mint ahogy neki sikerült. Aki már járt arra, az tudja, hogy van kb. 40 métere abból az irányból érkezőnek meglátni a mentőt és megállni a kereszteződésig. Nagyjából ugyan annyi idő, mint ahogy zöldről sárgára vált a lámpa. Nem kell hirtelen fékezni, de 50 km/h-ról megállni elég. Erre elég sokan képesek…
De a probléma ott kezdődik, hogy nem tanítják meg az oktatók, hogy mit csináljunk, ha halljuk a szirénát.
Vagyis tanítanak valamit, de két dolgot látok az éppen tanulóknál. Az egyik és egyben a legnagyobb baromságot, hogy tapossunk a fékbe, álljunk meg minél hamarabb, bárhol is vagyunk, majd a mentő kikerül, megoldja.
Pedig a képlet egyszerű:
Ha nem látjuk szemből érkezni a megkülönböztető jelzést használó járművet, akkor belenézünk a tükörbe. Ha ott sem látjuk, akkor oldalról érkezik.
Ekkor fékezhetünk akár nagyobbat is, hiszen a mögöttünk haladónak az a dolga, hogy akkora követési távolságot hagyjon, hogy ne szaladjon belém.
Ha mögöttünk látjuk közeledni a szirénázó járművet, semmi esetre se kezdjünk a fékbe taposni.
Ez a legrosszabb, amit tehet az ember. Már csak a fizika és logika okán is, hiszen nagyobb sebességgel halad mögöttünk a jármű, valamikor el kell kezdenie lassítani, és a fékezéssel mit csinál az ember? Lerövidíti a fékutat. Ez sokkal rosszabb, mintha haladunk tovább 50-el és 2-3 másodperccel később váltunk csak sávot. Nem veszélyeztetünk így senkit, nem kényszerítjük a mentőt hirtelen fékezésre, sávváltásra vagy akár megállásra és újra elindulásra.
A Lehel téri szituációnál a Mercis azonban szemmel láthatóan észre sem vette a közeledő mentőt (az ő szemszögéből nézve veszélyforrást). Ennyire passzívan vagy figyelmen kívül hagyva a környezetet nagyon veszélyes vezetni.
De miért nem hallotta a mentőt? Nem tudom eldönteni, hogy hallotta-e vagy sem, de azt hozzá kell tennem, hogy
az új (sárga) mentőknek a hangját szerintem sokkal nehezebb meghallani, mint a korábbi mentőkét.
Ennek oka, hogy a gyártó cég (nem a Mercedes, hanem aki átalakítja a Sprintert mentőautóvá) az autó tetejéről lehelyezte a szirénát a lökhárítóhoz. Így viszont már nem csak az a probléma, hogy a házak verik össze-vissza a hangot, hanem egy nagyobb jármű könnyen leárnyékolhatja azt és teljesen eltérítheti az eredeti iránytól.
Remélem megérte leírnom és sokan elolvassák majd! Segítsétek egymást az utakon és a hatóságok munkáját!
”
– Egy, a neve elhallgatását kérő mentős –
MEGOSZTOM:
