Biztos van valakinek a valakije, aki már élt át Budapest útjain hasonló „élményeket”

Belegondoltatok már abba, hogy az utakon nap, mint nap hányféle ember lehet ilyen – olyan idegállapotban?

Egészen máshogy viselkedünk a volán mögött, mint mondjuk a tescoban a kasszánál a sorban állva. Ott ha beállsz valaki elé a sorba, vagy a lábára lépsz, akkor azonnal tisztázható a dolog mindkét fél részéről vagy így, vagy úgy, de félreértés esetén kevésbé tudnak a dolgok elfajulni.

Amikor a kocsiban akár egy félreértés végett dudáltok, mutogattok bárkinek minden piszlicsáré, vagy akár közveszélyes előzésért, sávváltásért vagy épp lassú haladásért, ezt úgy teszitek, hogy egy dobozba zárva ültök, lehet, hogy mérvadó előzményekkel nem vagytok tisztában, de ami a legfontosabb, fogalmatok sincs, hogy valójában ki ül a volán mögött, milyen idegállapotban, mennyire gátlástalanul, vagy épp beszámíthatatlanul felpörögve bizonyos anyagoktól!

A „doboz hatás” miatt hamarabb csattan el a k*va anyád meg hasonlók és könnyebben lövöd fel az agyad bármin, ami a pillanatnyi igazságérzetedet sérti.

Azt gondolod, tétje van, nem maradhatsz alul!

Sok esetben viszont, mikor két delikvens egymásra talál, vagy félelemből, vagy erőfitogtatásból elindulnak különböző ön és közveszélyes kergetőzések, leszorítások, előzgetések.

A végkifejlett természetesen a kiszállás és itt jön a lényeg:

Mire erre a pontra jut az affér, olyannyira felmelegedhet az agresszor agyvize, hogy testközelben már bármi megtörténhet.

Sok az ideges-arrogáns vagy épp leterhelt magyar ember (devizahitelek, mindennapi harcok a megélhetésért, puttonyos autósok, akik napi 10-12 órát vezetnek klíma nélkül nyáron, hogy az albérletet ki tudják fizetni.) Nem beszélve a kis felelőtlen tinikről, ciccegő, lyukas, műszakilag alkalmatlan autókkal, akiknek valójában a legális motorsport már megfizethetetlen ezért inkább az utakon sodornak életveszélybe másokat!

A kedvencem a klasszikus, arrogáns, nagydarab, öblös arccal fenyegető erőszak specialista, aki megszokta a sok pozitív megerősítést, mert hát leginkább hétköznapi embereket terrorizál, például ráhúzza a kormányt vagy index nélkül vág be sokak elé, kanyarodósávban előz, stb.

De mi történik esetleg ha…?

Akárhogy is, emberünk belegondol abba, hogy esetleg akin épp készül kiteljesíteni lényegét esetleg pont bekattant, vagy csak simán rossz napja van, esetleg megijed, elfogja a harctéri pánik és mondjuk véletlenül önvédelmi eszköze van?

Még mielőtt előkerülnek a repkedő tükrök, betört szélvédők, megtörténhet, hogy emberünkre egy hétköznapinak látszó valaki mondjuk gázfegyvert fog, esetleg lő is párat, ijedtségből, önvédelmi céllal, hiszen jogszerűen viseli, pánikból mentve az írháját. Majd a menekülő „buflák” után kiált:

Most hova mész? Gyere vissza miért nem magyarázod el miben hibáztam? Előbb még az ML merga is befért volna a szádon!? Nemnemnem.. már nem mehetsz el! Most feküdj a földre, hogy végre egyszer valaki rendesen a képedbe törölje a cipőjét.

De mielőtt vége lenne a párbeszédnek az agresszori slusszkulcs esetleg a legközelebbi csatornalefolyóban kötne ki. Csak hogy ne folytassa könnyedén tovább ilyen felzaklatott ideg állapotban az amúgy lehugyozott ülésén az utazást!

Azt gondolom mindkét fél megéri a misét. Semmiképp sem vallom, hogy az önbíráskodás bármit megoldana, nem szeretnék állást foglalni, de ha páran elgondolkodtok a minek a miértjén, már megérte leírnom!

Nyugodt, balesetmentes közlekedést kívánok mindenkinek!